Követem a szó lassú csorgását:
Ereimben folyó hangok és színek,
Irányítanak, mint diktátor a népet.
Elfedi belsőmet megannyi jelző, kép,
Óvatosan kérdezem: ki vagyok én?
Hogyan is nézhetnek kérdőn az égre,
Csillagokat, szelet, s holdfényt kérve,
Segítsenek menekülni, legyek én is égitest,
Szeretetben folyó, sötétben fényes.
( * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * )
A Hold is már csak félben világít,
Ahogyan én vagyok örökké kétrészben.
Ismerős csendben dobban utolsót a szívem;
Villámokat szór a kérdőjelek vihara.
4 hozzászólás
Elmélkedésed ,ki lehetsz…
igazán tetszett!
Szép hasonlatok!
Gratulálok:sailor
Nem szeretnék szavakat fűzni hozzá, csak szerényen egyetértek az előző alkotótársunk véleményével.
Üdvözlettel: eferesz
köszönöm szépen mind a kettőtöknek!:)
Nekem is tetszett a versed, mert érdekelt, milyen egy másik.
Ugyanis másikat is olvastam.
Szeretettel: Kata