Borongósan sötét az éj…
Veled vagyok kedves, ne félj!
Nézz csillagos két szemembe,
Elviszlek a végtelenbe!
Ott, ahol még ember nem járt,
s minden ború örömre vált,
Göncöl szekerére szállunk,
fénylő Holdig meg sem állunk.
Csillagútnak fényporában,
hiszünk újra nagy csodában.
Ragyog ránk a tiszta égbolt,
ilyen éjünk soha nem volt.
Hosszú útnak élményével,
szívünk minden melegével,
Hold sugarán visszalépünk,
csodák közül hazatérünk.
Csillag pora reánk ragadt,
a lelkünkben fényre fakadt…
Nem olthatják dermedt fagyok,
örök tisztán bennünk ragyog.
——————————————————————————–
8 hozzászólás
Akit a csillagok megérintenek,vagy a csillagfényes éjszakák, bizonyos, hogy örökre élni fog belül.
Gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Köszönöm Marietta!
Juditka!
Nagyon örülök a versednek. Szeretem a csillagokat és is. Most Veled tartottam és megtapasztaltam,hogy a borongós ég miként nyílik meg az ábrándozó léleknek. A borult ég felett ott vannak a csillagok mindig, én is igy gondolom, ebben hiszek. Köszönöm az élményt.Jár érte a csillagos ötös!
szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Nagyon jó dolog a csillagok közt kóborolni, mégha csak képzeletben is.
Köszönöm!
Nagyon szép és felemelő!
Beléptem egy univerzumba.
Csillagok közé én is hoztam magammal 5-öt.
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Kedves Zsolt, köszönöm a csillagokat!
Kedves Judit!
Szépséges ez a csillagút. :)) Irigykedem! 🙂
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs, csak egy kis fantáziálás…
Nagyon köszönöm!