Amíg a láz feszíti tettre tested,
ne tékozold el ostobán a múltra,
a fellegek felett jövőd kerested,
dacolj, hiába vág a hámja húsba!
Ne tétovázz, ha ellenedre kelnek,
a kardodat ne hagyd bután hüvelyben,
emeld, mutatva azt az égieknek,
veled maradt, ha kell a harci szellem!
S ha véget ér tusád a marconákkal,
a láz marad csupán ezer sebednek,
az is lehet, neved magasba szárnyal,
utódaid ma még reád köszönnek.
S amint rakódnak évre majd az évek,
el is felednek, elkeverve téged.
4 hozzászólás
Kedves Imre!
Nagyon biztató vers:
“Ne tétovázz, ha ellenedre kelnek”
A befejezésben meg minden igyekezet,elérés
után:”el is felednek, elkeverve téged.”
Ilyen az élet!
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Igazán köszönöm, kedves sailor.
Kedves Imre!
Versed utolsó két sora nagy igazságot vetít elénk. Az első három versszakod biztató sorait pár évtizeddel ezelőtt jó lett volna magamévá tenni, hátha másként alakult volna az életem.
Gratulálok versedhez! Melinda
Köszönöm, kedves Melinda. Még így, túl a húszon sem késő… 🙂