megpihen egy elárvult polc
rajta sorban álló könyvek
lapjai, titkot takarnak.
el nem olvasott szerelmes
sorok, jelzések, melyek mind
itt ragadtak tudatlanul.
ez az agónia süket
fülekre talált, nevetve
csillog a külső, míg fecseg
a felszín érzéketlenül.
már mindegy, pihen a lényeg!
egy elárvult könyv emlékére
Vallomás
4 hozzászólás
Kedves Éva!
Talán mi mind porlepte kincs vagyunk
Mit rohanó kereső meg nem találhat…
Szerencse vezet csak ritkán kezet,
Szemet a nem látható tapasztalásunkba!
Örülök, hogy erre vetődtem.
S jót is tett nekem e pár sorod:
Szép hagyaték az utókornak a nem látható dolgok,
Amelyet csak kiváltságosok kezébe ad a tiszta szívet
jutalmazó révész: a véletlen vak szerencse keze.
S persze néha igazságtalan, hogy a nemes érzés kitöltött
Csodájánál vonzóbb a giccses csillogás, de maga a szépséges
Èlmény, a létöröm s a képek örök érték marad. Egyszer eljön az ideje, hogy olyan üsse fel a sorok szellemét lezáró papírszelence fedelét,
akinek szemében csilloghatunk.
Köszönettel: Gabe
Drága Éva!
Sajnos így van és ez mindenre vonatkozik ami érték!
"nevetve
csillog a külső, míg fecseg
a felszín érzéketlenül"
Gratulálok szeretettel
Ica
Kedves Éva!
Nagyon tetszettek ezek a sorok!
"csillog a külső, míg fecseg
a felszín érzéketlenül.
már mindegy, pihen a lényeg!"
Gratulálok:sailor
Köszönet sailor, Icu és Gabe az értő olvasást. Ugyanis azt a véleményt kaptam nem érteni miről szól. Szerintem ha valaki soronként értőn olvassa megérti mint Ti is. Köszönöm. Éva