A rügyeket még fegyelmezi a tél,
de tavasz-szagot legyintett felém a szél.
Füttye szünetében – ó, a szemtelen,
félrehajtott fejjel rigó szemezett velem…
Zene szökött ki egy nyitott ablakon,
s az utcazaj fennakadt a dallamon…
Az olvadó havat mind felitta már,
hát bögrémbe nyalt a szomjas napsugár…
Új fű-haját növesztő föld felett
egy kis tavalyi szemét szégyenkezett…
Hóvirág bibéjét koraszülött méh ostromolta,
s lábam előtt magától mászott el a morzsa.
Egyik kezemben bögre, másikban kenyér,
csipetnyi tavasszal szórta meg a szél.
5 hozzászólás
Kedves Aquarius! Nagyon tetszett a versed, csilingelő, lágy, könnyed és festői. Gratulálok hozzá! szeretettel:Andika
Kedves aquarius!
Nagyon örülök ennek a költeményednek, mert bár sok tavasz-verssel lehet találkozni, ennyire közhely-mentessel bizony igen ritkán… Kifejezetten egyéni, jól esik olvasni; biztos, hogy többször is vissza fogok térni hozzá.
Üdvözlettel: M. W.
Kedves aquarius!
Dallamos, játékosan könnyed versedhez gratulálok! Leginkább a "koraszülött méh" tetszett:)
Üdv: Borostyán
Aquarius, nagyonjó vers lett, igazi tavaszi…
aLéb
Jaj, de jó! Valami új a tavaszról! 🙂 Nálad is mindig újra és újra találok felfedeznivaló gyönyörűségeket.
"az utcazaj fennakadt a dallamon", "bögrémbe nyalt a szomjas napsugár", stb. stb. Nagyszerű, gratulálok!
Poppy