Hol van már a tavasz,
S vele a vadrózsa?
A nyárnak is vége,
Hűvös ősz érkezett.
A réten sétálva
Ámulsz csodálkozva:
Bár rózsa rég nincsen,
Bokra mégis kies.
Csupasz hosszú ágak
Felfelé nyújtóznak.
A lehullt levelek
A földön pihennek.
Ám a hosszú szárak
Messziről hivalkodnak:
Ránk piros gyöngyökkel
Csipkebogyó nevet.
6 hozzászólás
A végén ott a remény, a pozitív érzés.
És valóban, milyen gyönyörű is az ilyenkor.
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Köszönöm Neked. Üdvözlettel, Magdi
Kedves és hangulatos a versed. Előnye, hogy a hagyományosan elfogadott formát alkalmazol, és hibátlanul fogalmazol. Jó, ha ezt fogod követni is. Egyébként nem fontos minden sort nagybetűvel kezdened a verseknél sem, hanem – szabályos mondatokban fogalmazva, csak akkor, ha a sor eleje a mondat kezdete is egyben. Ennyiben eltérhetünk híres költő-elődeinktől.
Írjál sokat, olvasd mások műveit is, nagyon sokat meríthetsz belőle.
Kívánom, hogy jól érezd magad a körünkben.
Szeretettel: Kata
Köszönöm, tanácsodat megfogadom. Üdvözlettel, Magdi
Gratulálok szeretettel versedhez. Ma délután voltam szedni ezt az értékes "bogyót " mert…
hamarosan belepi,piros gyöngyszemét a dér.
Üdvözöllek: Ica
Köszönöm kedvességed. Engem általában a hangulataim fognak meg, és egyszerűen írok róluk. Nem is nevezem verseknek írásaimat, csak "versemények"-nek. Ugyanis nem feltétlen figyelek a verstan szabályaira, egyszerűen csak írok. Szeretettel, Magdi