a fiú a lány
a hídon át
átfogja egyik
a másikát
karcsú karjuk
ívbe hajol
kezük a csípők
táján valahol
lenn a folyó
csak folydogál
farmerzsebekből
a szerelem
kikandikál
Csípők, kezek
By szilkatiBy szilkatiBy szilkatiBy szilkatia fiú a lány
a hídon át
átfogja egyik
a másikát
karcsú karjuk
ívbe hajol
kezük a csípők
táján valahol
lenn a folyó
csak folydogál
farmerzsebekből
a szerelem
kikandikál
4 hozzászólás
Tisztelt szilkati!
Nagyon hangulatos verset olvastam 🙂
A szerelem, mint örök létező…
Nagyon eleven ábrázolás, szinte látom ezt a pillanatot.
Tisztelettel: Alkonyi
Tisztelt Alkonyi!
Valóban csak egy pillanat volt, ahogy a fiatal párt a hídon megláttam. Tökéletes harmóniát alkottak együtt. Vajon meddig tarthat így? Köszönöm, hogy elolvasta a verset.
Üdvözli: Kati
Tisztelt szilkati!
Csak a magam gondolatával festeném le, hogy míg fiatal az ember sok reménye van, sok mindenben hisz. És minél több csalódás éri, ahogy mennek az évek, úgy fogynak el ezek a remények, és hitek.
Valami ilyesmi lehet a szerelem is, bár két kedvenc színészem szerelme a síron túl is örök.
Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva. Tehát vannak olyan csillagok, akik mindig ragyognak egymásnak, és ki tudja meddig….
De az ő szerelmüknek rendeltetése volt, és amit egy pillanatnak hittek, akkor ott a miskolci színház próbáin egy életre szóltak.
És milyen érdekes, hogy Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámáját próbálták.
Köszönöm, hogy olvashattam a szép pillanatot.
Tisztelettel: Alkonyi
Tisztelt Alkonyi!
Latinovits és Ruttkai szerelme két nagyszerű egyéniség találkozása. Olyan gazdag érzelmi tartalékkal rendelkeztek, hogy mindig tudtak valami többet adni egymásnak. Ébren tudták tartani a kezdeti fellángolást. A hétköznapokban az emberek jó esetben inkább beleszelídülnek egy hosszan tartó kapcsolatba. Persze ez is lehet szép, de…
Üdvözli: szilkati