Nem vagyok egyedül, a csendet hallgatom,
magamban tűnődve álomba merülten.
Lehet, tán’ nem most, mai valóságban
régebben léteztem, gyönyörűt álmodtam.
Odafenn az égen napsütötte réten,
egyedül sétáltam, virágon lépkedve
csillagok odafenn fényesen ragyogtak,
fátyolfelhők felől halk gitárhúrja pengett…
csodás kísérő akkordok, kedves dalaim
fülembe csengenek… itt vagy mellettem,
eszedbe jutottam, vigasztalsz engem?
S én hallgatom a csendet, halk gitárszó mellett…
kísérő szólamokat csendben hallgatom,
mint valaha régen, élő valóságban,
míg pengetted a gitárt, zongorán kísértem
a csodás melódiát, s az ablakban
árván dalolt egy kismadár…
15 hozzászólás
Szép ez a vers kedves Kata !
Önmagában is gyönyörű:)
Szeretettel olvastam: Zsu
Örülök, ha tetszett, kedves Zsu!
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
"Nem vagyok egyedül…"
Tudod, nehéz elszakadni attól, akitől mindig a maximálisat kaptam. 22 év csodás házasság, a férj- és apaszerep, a 26 együtt eltöltött év a zenében is… dupla veszteség, amit nem igazán tudok radírozni, de szerintem nem is kell. Ha radíronám, az már nem én lennék. Fájdalmas, és sajna, nem tudok kikecmeregni belőle, bármennyire is igyekszem.
Csak örülhetek annak, hogy figyelemmel kíséred életem buktatóit és építő tégláit, és olyan maltert keversz, ami biztonsággal, stabillá teszi a falat. Azt a falat, amit magam köré építettem, sajna.
Kata, nagyon köszönöm, hogy foglalkozol velem! 🙂
Szeretettel: Kankakib
Szia, Kankalinka!
Tudom, – bár nekem nem adatott meg – hogy egy olyan kapcsolat, amelyet igaz szeretet köt össze, s ha annak vége szakad, milyen fájdalmas lehet. Kétszer is megpróbáltam, egyik sem volt sikeres. Szinte jó volt belőle kilépni, ill. megszabadulni. Bár egy rövid dőre az élet pótolt valamennyit, csak négy évet egy gyönyörű kapcsolatból, de az Élet elvette tőlem. S ezt én sem tudom soha, de soha elfeledni, s ha eszembe jut az a rövid idő, még a gondolat is megnyugtat.
Sorsunkat nehéz megérteni, mi miért történek, de ellene nem tehetünk. Ami szépet kaptunk, azért is hálásaknak kell lennünk, mert olyanok is élnek körülöttünk, hogy szinte semmi sem jut nekik az igazi tartalmas szépségekből. Azért túl magas falat ne építs magad körül. Bár azt sem garantálja a sors, hogy egy újabb jó lenne. Egy olyan igazi után, nem jöhet jobb, csak gyengébb. S az mit ér?
Köszönöm, hogy itt voltál, szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Igazi szívet melengető, szomorúságot űző ez a versed. Amíg olvasom, valami gyengéd simogatás veszi körbe a lelkemet.
Remélem sokan olvassák majd, mert sok-sok emberre ráférne egy ilyen simogatás.
Szeretettel:
Millali
Nagyon igazat szóltál, kedves Millali! Igazság, hogy sokunkra ráférne a szép szó, a simogatás. Rajtunk múlik, hogy mit teszünk. Én mindig bíztam a szeretet éltető melegségében.
Köszönöm kedves szavaidat.
Szretettel: Kata
Kedves Kata!
Igaziból nem a vershez, hanem az áldott, jó lelkedhez gratulálok ! 🙂
Igazi, ritka kincs!
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Igzán kedves, amit mondtál.
Köszönöm.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Élmény volt olvasni a versed, beragyogta a lelkem…
Köszönöm!
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm a kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Szépséges versed egy megnyugtató dallam.
Szeretettel olvastam, megérintette a lelkem.
oroszlán
csitt… hallgatlak én is, szeretettel
Kedves vagy, köszönöm, hogy eljöttél hozzám.
Szeretettel: Kata
Ez a "kismadár" gyönyörűen szólt!
Köszönöm Évikém, hogy eljöttél hozzám, s örülök, ha tetszett a versem.
Szeretettel: Kata