Táguló idő és szűkülő tér.
Arcodról egy csepp mézízű érzés,
némán gurul le, az ajkamhoz ér.
Homlokodon szép ívű barázdák,
lassan simulnak…, Te visszatérsz.
Valakit hoztál a gyönyörű útról,
Fáradt vagy még. Épp, hogy el nem alélsz.
Tekinteted lassan pásztázik rajtam.
Érzek mellettünk még valakit.
Fülembe súgod egészen halkan;
„Az Úristen járt ma itt”.
14 hozzászólás
Hááát gyömbér! Ez nagyon… nagyon…
Hogy mertem én ide pofátlankodni? Amikor először beolvastam ide, azt gondoltam lazán: jó, de ilyet én is tudok. Aztán, ahogy egyre többet olvasok Tőletek, úgy megyek le laposkúszásba.
Szóval innen a térded környékéről (mert kihúztam magam), gratula: Wolf
Nagyon szép vers, kedves Gyömbér!
Szeretettel: Rozália
Gyömbér, ez meseszép.
Hanga
Kedves Wolf, Rozália, Hanga… köszönöm! 🙂
Gyömbér
Kívánom mindenkinek,
vezessen út oda,
ahol megérinti őt
az igaz csoda!
Gratula!
Kedves Gyömbér!
Valami csoda ez a vers. Pergő gyöngyszem minden sora.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Nagyon szépen írsz! Csodálatos!
Szeretettel:Selanne
Kedves Félix, szhemi és Seanne! Köszönöm a véleményeteket!
Üdv: Gyömbér
Szia!
"Arcodról egy csepp mézízű érzés,
némán gurul le, az ajkamhoz ér. "
Ilyen gyönyörűen leírni … Nahát! Illetve azt a könnycseppet, ami … szóval szép!
Üdv.
szia Gyömbér!
Hmm…ezek olyan simogatós, körülölelő sorok…
akár csukott szemmel is lehet olvasni!
grat
leslie
Kedves Gyömbér, ez nagyon-nagyon…!!!
Gratulálok!
Szeretettel: Ria
Kedves wryan, artur és leslie!
Köszönöm, hogy olvastátok, és örülök, hogy tetszett!
Gy.
Szép érzések ,gyönyörű vers.
Köszönöm szekelyke, hogy olvastad!
Gy.