2024. december 13., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    természet

    Csodálatos ősz

    Geisz LászlóBy 14 hozzászólás1811 megtekintés

    Csodálatos őszi kora este
    ezer színben pompázik a táj.
    Az ég alján a Nap fáradt teste
    fejét lehajtva
    pihenne már.

    Őszi szellő suhan át a téren
    meglebbentve fák rőt levelét,
    és az egyre halványuló fényben
    dallamát zengi
    erdő és rét.

    Lábam alatt lyukas dió roppan,
    enyhe szellő ringatja a fát.
    Árokszélen vadgesztenye koppan,
    levetni készül
    tüskeruhát.

    Nap sugarát szűk marokkal mérik,
    harang kondul a domb tetején.
    Őszi lankán édes szőlő érik,
    nem éhezik már
    a seregély.

    Őszi égen felgyúlnak a fények,
    levelet már nem kerget a szél.
    Éjféltájban elhalkul az élet
    és a természet
    pihenni tér.

    Share.

    14 hozzászólás

    3. Selanne on

      Ez a vers melegséget áraszt! A vadgesztenyéről, nekem a szelíd gesztenye sült illata , ami parázson sül, jut eszembe. A városban annak idején egy öreg néni sütötte, kínálta. Fázott a kezem,melegítette a gesztenye. Mint ahogyan a versed is melenget.
      Gratulálok László!
      Szeretettel:Selanne

    4. Horák Andrea Kankalin on

      Kedves László!
      Nem csupán az ősz csodálatos, hanem eme vers is. Öröm olvasgatni! Gyönyörű a dalammenete, a ritmusa is pontos, magával sodró, ringató.
      A képek és a költői eszközök magukért beszélnek. A felépítése logikus, az apró rezdülésektől eljut az egyre halkuló természeti csodák felé.
      Nyugalmas, egyben felemelő ez a vers szemnek és szívnek is.
      Gratulálok, nagyon szépen visszaadtad az ősz lelkét!
      Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply