Csodaország

Mikor megszülettem, már akkor álmodtam,
A megálmodott dolgokat már akkor számoltam,
Ahogy nőttem és éltem életemen,
Az álmok csodás világa volt nekem lételemem.

Most már túl életem felén,
A csodavilág jön énfelém,
Hisz az is csoda, hogy itt vagy nekem,
Miattad álmodom újra életem.

Belsőm boldogságát most kitükrözöm,
Most kettőnk álmához nekem lesz közöm,
Gyere velem és együtt lesz csodavilág,
Szeresd igazán azt, ki elmondhatja, imád.

Most itt van nekem meztelen tested,
Ahogy más, te is a csodát kerested.
Másfelé néztél, de benned van a csoda,
A szerelemhez mindenkinek van joga.

És mint hűs patak, szemem símogatja tested,
Mit teszek? Azt remegő szempillád alól lested,
Nézem melled, mely mint üveghegy, az ég felé mered,
Érzelmek játéka ez, hisz neked is simogatna kezed.

Szemem zuhatagja most megtalálja hasad,
Köldököd, mint biztos pont, ott formál tavat,
Ám amikor megtelik és onnan is tovább rohan,
Alázúdul és megnyugvást lel egy sűrű bozótban.

Mögötte barlang, létünk titkos világa,
Ott terem örök szerelmünk közös virága.
Csodaország ez, mert mindennap leszedjük,
A bennünk rejlő örök szerelmet újra élhetjük.