Csókollak!- ott is

Minden nap az utolsó,
vagy az az előtti.
Majd jön az angyalod
és betépve eldönti,
hogy menni kell,
vagy maradsz még …
Ennyi kell! Nevess!
Ha van kit és van miért:
Szeress! -ez talán segít.
Azt a mindenit …
Hiszen nincsen …
Én naiv! Milyen sokáig hittem.
Minden nap az utolsó!
De te mégsem érted.
Pedig mondtam, maradok;
ám csak teérted.
Most itt vagy és zokogsz,
én meg fekszem árván.
Elvitt a szerelem …
A Mindenható látván,
hogy nem érdekel:
Fülembe hamis
zsoltárt énekel,
közben kacag.
A halál túl szép,
az élet csak kacat.
Csókollak!- ott is.
S a film száz felé szakad,
mint minden, miben hittem
és az is, mibe nem …
Lehetne ez is egy vidám rekviem.
De nem az. Nem vidám,
talán ez is az én hibám …
Szerettelek!-ameddig éltem.
Mondd, babám! Te miért nem?
Hisz minden nap az utolsó.