Tetőre hág a hold
-csonka február –
csak hó és hó és hó.
Eltévedt kutya
keresi gazdáját. Nincs.
Sehol. A természet
rákontráz´. Havazik.
Irdatlanul. Hólavinákon
siklik a fény, hullanak
a csillagok. Sovány kéz
kapaszkodik fentebb,
mint fentebb, de vissza-
rántja a múlt. Betemet
mindent a fehérség,
csak a fák tetején
gubbaszt egy
macska.
A túlvilágnak
termelnek a hollók.
15 hozzászólás
Megrázó élmény!
De csakazértis lesz tavasz!:)
gratula!
barátsággal:Zsolti
Nagyon megrázó, s még tart.
Köszi Zsolti.
Barátsággal
Emese
Kedves Emese! Itt is csak esik és esik, közben jut egy kis napfény is. Remek vers! (kicsit fázós)
szeretettel-panka
Most mutatta a Tv, hogy felétek tavasz volt. Itt még mindig fagy.
Köszi Panka.
Szeretettel
Emese
Már valóban semmi nem hasonlít önmagához. Hóvihar éppen, azután a nap kisüt. Mintha a február megbolondult volna , áprilisi szeszélyével.
Szeretrettel:Marietta
Minden meghasonlott önmagával. S felelős…?
Köszi Marietta.
Szeretettel
Emese
Szia Emese! 🙂
Imádom az új és új stílusaid, hogy mindig van nálad friss a Nap alatt. 🙂
A február legyen is csonka, mondjuk talán a mai nappal véget is érhetne, aztán lázadjon a kikelet végre. 🙂
Versedben a hiányos mondatok ütnek, ahogy tervezted. A hangulathoz éppen így illik. Mikor írsz már virágbaszökkenő verset??? :)))
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Pedig nincs új a Nap alatt, csak lehet hogy reggel később dugta ki az orrát akelleténél 🙂
Lázongni lehet, ma már megengedik…esetleg jól fejbe kólint egy unatkozó "kikelet-váró".
Tervezni is lehet, aztán majd Isten eldönti hogy ki lehet-e vitelezni.
"virágbaszökkenő vers"…? egyszer legyen virág, s aztán szökjön, aztán leírjuk, hogy merre…:-)
Nagyon köszönöm gondolataidat!
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
A decemberi hó megint
megkésve érkezett.
Gumiként nyújtja így
a téli természetet.
Ember,állat és növény
most egy válaszra vár.
Mikor jön el már végre
az éltető napsugár?
Nem szokványos vers,de érthető szép képekbe csomagoltál fájdalmas téli érzéseket.
Gratulálok hozzá.
Szeretettel:
Millali
kedves Millali!
Köszönöm a verset.
Szeretettel
mesako
Ma is szakadt a hó, de én nem bánom, szeretem a havat.
Igaz, amikor olvad, azt már nem annyira.
Szép téli képek, remek vers.
Tetszett.
Üdv: harcsa
én is szeretem, de ez már Alaszka.
Köszi harcsa.
mesako
…de ez már Alaszka. Az itteni ember nincs ehhez szokva ( hókotrógépek -azok sincsenek. ehhez szoktatva). Nagy az influenzajárvány ( engem is ágyba parancsolt), fagyhalál.
Kedves Emese!
Bevallom hősiesen, úgy olvastam el az alkotásod, már vagy tudom is én hányadjára, hogy na, most, most aztán úgyis elcsípem a lényeget! Kapaszkodnom kellett, "fentebb, mint fentebb", nehogy úgy járjak, mint az egyszeri, aki nagyot akart…, aztán üres maradt a marka. :)))
Szép, kicsikét kisérteties téli kép kalimpált a szemem előtt, talán ismerős is, amikor az ég a Földdel összenő egy pillanatra, hogy egymásnak ajándékot adhassanak. … aztán szétválnak, s ki-ki a maga útján. Fent a didergető Hold, a kemény tél jelzője, alul a puhán hulló hó, s lehet, így "tagadja" a Holdat. A macska tán egerészne, de mérgében ott gubbaszt a fán, és pukkad mérgében a hótakaró miatt.
… és azok a hollók, nemhogy üzenetet hoznának, inkább az írkázást is csőrbe kapják, szétcincálják, mit nekik!
Most megrázom a fejem, hogy helyreálljanak a gondolataim! 🙂
Nehát, miféle gondolatokat váltottál ki bennem! 🙂
Gratulálok, hogy megmozgattad a fantáziámat.
Valerie
Kedves Valerie!
Köszönöm, hogy olvastad, s nagyon köszönöm, hogy többször olvastad, a gondolataidat szintén :-). Az 'ajándék" hatalmas áldozattal jár(t), a hollók kárörvendenek.
Itt még mindig elviselhetetlenül hideg van és sok helyen 5 méteres hó (lakott területen).
Emese