Mokor először lát a férfi élö nöi testet,
Mikor először néznek mint, nőt meztelen meg,
Gátlás vagy szégyen éget,
Mi tötrténik, akkor még nem érted…
Lehullt a lepel testemről
Mária könny csordult szememből
Tekinteted kúszott a vállamon
Mellemen, a hátamon
Siklott gerincem vonalán
Csípőm domborulatán
Karcolta éllel a bőröm
Szinte azt is levetkőzőm
S követte testem karcsú ívét
Köldököm körül evickélt
Megbotlott egy pillanata
Könny lecsordult szűzi hantra
Mennyei pára rózsabimbón
Harmat cseppként gördült ringón
Temette szűzi testemet
Ő és tekinteted
Mely ekkor már tovább osont
Két ágyék közti ajkakon
Legelte a dús növényt
Mely gátolta a jövevényt
Bozóton túl az éden
Égett szemed tüzében
Kivácsi szemmozdulat
Választotta szét a bozótokat
Lebénult férfi szemgolyóból
Az írisz bimbóra tűzözön tódul
Mit nem olt a hulló pára
Felszárítja tekintet láza
A mohó tekintet bőszíti a szégyent
Egyforma lánggal égnek
Mind kettőben a ne még
Molekulákra hullottam szét
Testem kívülről belülről égett
Áldozata, a szégyen, a szemed tüzének
Érzem, épp a csontomat nézed
S ettől tekinteted éled.
Hiányzik rólam egy lepel
Hét bőr, a szemed ünnepel,
Lassan öltözik a csont
Felvesz: húst, bőrt, és pont!
6 hozzászólás
Ez fantasztikus. Éreztem, szinte ott voltam, mikor velem történt. Visszarepültem. Nem számoltam szótagokat, nem néztem rímeket, hisz az egésznek a hangulata varázsolt el.
Szia! Tényleg fantasztikus a hangulata. A zárlat tetszik a legjobban. Gratulálok!
Sziasztok!:)
Nagyon szépen köszönöm mind kettőtöknek
Nagyon érdekes volt olvasni. Egyszerre tetszett és nem tetszett, mert nekem más gondolataim vannak ezzel a dologgal kapcsolatban (miért nem írjuk ki? Utálom dologként emlegetni és általában szégyenlős sem vagyok, max a cenzúrától félek.) és mégis megfogott. Megfogott annak ellenére, hogy én másként gondolkodom, hogy nem tetszenek a szavak, amiket választottál, sem a Máriás dolgok sem a csontig hatolás, mégis van benne valami. Nem találok rá szavakat.
Köszönöm szépen, hogy megtiszteltél látogatásoddal ésa véleményeddel.
Az öszönteséged nagyon jólesett, és örülük neki.
Üdv: marica
Én is másként gondolkodom, de ahogy setten-surran csippen-loppan ez a vers az valami káprázatos! grat!