Csontig vetkőztetve

Mokor először lát a férfi élö nöi testet,
Mikor először néznek mint, nőt meztelen meg,
Gátlás vagy szégyen éget,
Mi tötrténik, akkor még nem érted…

Lehullt a lepel testemről
Mária könny csordult szememből
Tekinteted kúszott a vállamon
Mellemen, a hátamon

Siklott gerincem vonalán
Csípőm domborulatán
Karcolta éllel a bőröm
Szinte azt is levetkőzőm

S követte testem karcsú ívét
Köldököm körül evickélt
Megbotlott egy pillanata
Könny lecsordult szűzi hantra

Mennyei pára rózsabimbón
Harmat cseppként gördült ringón
Temette szűzi testemet
Ő és tekinteted

Mely ekkor már tovább osont
Két ágyék közti ajkakon
Legelte a dús növényt
Mely gátolta a jövevényt

Bozóton túl az éden
Égett szemed tüzében
Kivácsi szemmozdulat
Választotta szét a bozótokat

Lebénult férfi szemgolyóból
Az írisz bimbóra tűzözön tódul
Mit nem olt a hulló pára
Felszárítja tekintet láza

A mohó tekintet bőszíti a szégyent
Egyforma lánggal égnek
Mind kettőben a ne még
Molekulákra hullottam szét

Testem kívülről belülről égett
Áldozata, a szégyen, a szemed tüzének
Érzem, épp a csontomat nézed
S ettől tekinteted éled.

Hiányzik rólam egy lepel
Hét bőr, a szemed ünnepel,
Lassan öltözik a csont
Felvesz: húst, bőrt, és pont!