Búcsúzik a nyár a domboldalon,
feketekávé alszik az asztalon.
Szerettem,
s tán szerettél,
rózsanyárban feledtél.
Fekete szemed őszi napsugár,
mosolyod kora esti holdsugár.
Kávémforró, tavalyi január.
Szerettem, s tán szerettél.
Cukrozott őszben
viharverte nyárban,
egyedül két karodba vágytam.
7 hozzászólás
Szia Alkonyi! Ez a cukrozott ölelés frankó lehet. Megmozgatja az ember fantáziáját. Szerettem, s tán szerettél.
Cukrozott őszben
viharverte nyárban,
egyedül két karodba vágytam.
Gyönyörű sorok!
Szeretettel: én
Mindig elmosolyodom,ha a mester ìr ilyen elismerő sorokat.
Elbìzom itt magam a végén😄 ( nem fogom) 😊
Örülök Neked mindig 😊
Napsugaras napot kìvánok 😊
Szeretettel: Alkonyi
Szia Alkonyi!
Hu…itt az érzések elszabadultak:
"Cukrozott őszben
viharverte nyárban,
egyedül két karodba vágytam."
Minden akadály eltünik,csak a vágy él,
hogy azt akinek ilyen a szeme és mosolöya.
"Fekete szemed őszi napsugár,
mosolyod kora esti holdsugár."
…újra láthasd
Szép jó Napot kìvánok 😊
Kellenek azok a bús ábrándok.
És a vágyak is…akkor is, ha az ember már nem
szeretne változtatni rajtuk….
"Édes méreg"…bús hangulata…
Szeretettel: Alkonyi
"Szerettem, s tán szerettél."
…ez a sor tele óhajjal…
Szeretettel gratulálok csodaszép érzéseidre:sailor
Szép napot!
""Édes méreg"…bús hangulata…"
ez jóóó!
Szép estét:sailor
Hangulat 😊…….