A hátamon éppen
És mélázva nézem
A felhők sorát
Oly üres az énem
De jó ez így nékem
Mert most jobban érzem
A nap sugarát
Jobb lenne szépen
Fekve maradni
És megvárni, lelkem
Hogyan suhan át
Egy szebb, jobb világba
Egy másik határba
Hol valós az álom
S van, igaz barát
De nem lehet mégsem
Bár csábít az Éden
De hiába kérdem
Mert nincs ki, felel
És látom az égen
A felhők közt kéken
Még várhat az álom
Még küzdeni kell!
8 hozzászólás
próbáltad már skandálva?
tényleg jó a ritmus.
sn
e rímek nagyon összecsengebnek, és olyan megnyugtató, rögtön előttem a kép, ahogy tényleg fekszik valaki a réten!
Nagyon jó, dallamos lett a vers, jó volt olvasni, tetszett…
Tetszik ez a versed is…
időről időre visszatérek és elolvasom, és mindíg tetszik. 🙂
Eszméletlen jó! Halad az ember a sorok közt, nem törik meg sehol…. nagyon jó
Az előző hozzászólók felhasználták az összes szuperlatívuszt, amiknek itt helye van. Én csak annyit tudok írni: tetszett.
Nekem is! Nagyon!:-))