Hegedű szól bársonyos éjszakán
húrokon csendülő édes mámor,
viszi szép üzenetem tehozzád
hallod-e énekét messzi távol?
A sötét égbolt meghajol, figyel
szerelemittas szívek dobbannak,
legfényesebb csillagát küldi el
szép dallamra kecsesen táncolnak.
Simogató, édes pír arcomon
vágyat ébreszt e szép muzsikaszó,
távolban tudom te is rám gondolsz
az égre nézek, nálad lenni jó.
Hegedű dalolt az éjszakában
pihenni tér a húr s veled lelkem,
úgy ragyogott a Hold s tudom láttad
szórta fényét, s éreztük mindketten.