Dallam-Zene-Születése

Az őstenger párás melegéből,
a ködös ismeretlenségből,
az első, egysejtű szűztől indult.
Nem kérkedve ugyan, de elindult…

Millió éves, lázadásos útján:
azóta él a kíváncsi napsugarán,
illatos szélben fürdik, esőben,
megbújik a bodros felhőben,
a sejtek osztódó pillanatában él,
folyamatosan töretlen úton kísér,
de mindég ott van a létezés viharában!
Benne él az elsikoltott vajúdásban,
az eloldott hangban, és a száj udvarában…

Az üzenetet közvetítő emberben is ott van,
a szív dobogásában is születik a dallam,
izgat a szerelmes szavakban,
lapul a könnyezésben,
szárnyal a zümmögésben,
lepkeröppenésben,
és a születő hajnalokban is ott van.

…Az édes szeretkezés pillanataiban,
a vér áramlásában is dal van.
Szülésben és a születésben is hang van,
az első gyermekhangban,
igen, akkor, ott születik meg a dallam.

A lábad elé hulló levélzizzenésben
érzed az ütemes elmenésben,
harmatos fű kardos hegyén,
amikor a csepp gömbjén hintázik a fény
és minden tavaszban, nyárban,
az ősz s a tél intő búcsújában,
kottás lapon s a verselésben—
koponyád barlangjába zárva
duruzsol egy-egy dal magánya.
Figyelheted, hallhatod minden fogalomban
és mindenkitől mindég új életet kér a dallam,
születnie kell, hol hangosan, hol halkan
az írók, a zeneköltők, a halhatatlan
üzenők lelkében—idő örök kövébe vésve—
dalban és dallamban születik,
Beethoven, Liszt, Mozart, Bartók,
Kodály—örökké élő zenéje.