2025. január 2., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Dallamok

    JuditBy 12 hozzászólás700 megtekintés

    Valahol az éjszakában,
    nem messze egy kis szobában,
    megszólal egy furcsa dallam,
    fájdalmasan csengő dalban.

    Búsan száll a melódia…
    Tán nem kéne szólalnia,
    a szívembe utat nyitva,
    bánatában társul hívna.

    Megpendítve lelkem húrját,
    felélesztve régmúlt búját,
    emlékemben harang kondul,
    szememből a könny kicsordul.

    Elhallgatott már az ének,
    de bennem még mindig élnek,
    szomorúan lágy dallamok
    időtlenül belém égtek.

    ——————————————————————————–

    Share.

    12 hozzászólás

    1. Névtelen on

      Drága Judit!

      Igen, sokszor érezzük úgy, hogy "Tán nem kéne szólalnia", de a dallamok, s az emlékek már csak ilyenek. Időnként újra és újra kopogtatnak szívünk ajtaján. Szép lett a versed. Szeretettel Rita

    5. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Judit! 🙂
      Szeretek ide bejönni, mert egyszerű szépségekkel találkozhatok. Olyan kedves minden gondolatod és sorod, hogy nem is figyelek másra, csak a gyermeki varázslatra, amit itt magamra szedhetek. 🙂
      Szerintem folytasd így, "időtlenül"! 🙂
      Jólesett ide betérni!
      Szeretettel: Kankalin

    6. Tóni on

      Kedves Judit!
      Nem minden az új, a fiatal. Borban is a régi öreg bor sokkal zamatossab mint a fiatal. Így a dallamok is. A régi dallamok tele voltak érzésel, nem a hangerősségétöl függött egy dallam szépsége, lehetett suttogva is énekelnii, Különben gondoljunk csak Ralph Waldo Emerson
      már majdnem kétszáz éves idézetére:
      "Az életkor egy nőnél nem sokat jelent. A legjobb dallamokat a legöregebb hegedűk játsszák." Ma már egy dallam sikere a decibelek magasságátol függ,
      A te versednek is van egy szép dallama amikor az ember olvassa.
      Nekem nagyon is tetszett.
      üdv Tóni

    Leave A Reply