Búsan szól a burukkja,
fejét oldalra
hajtva, fájón könyörög.
Jössz-e még? Szárnyát tépve
üldözi múltban
haló emlékképeit.
Magányos tollak, mint a
hulló virágok,
s élete már, zord való.
Csupasz szívvel nincs dala,
s nyelve bénultan
tapadt, némaságához.
2 hozzászólás
Én összeolvastam, azután külön -külön. Szóval… tetszik. A harmadik pedig különösen!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm szépen. Egy játékos próbálkozásom volt.
Köszönettel: Helena