Darabokból rakott

Csak nagy dolgokról ne kérdezz soha!
Menet közben, elágazáshoz érve,
mindig elfogy az ember összes érve,
okoskodik, akár egy ostoba,
kényszer mozgatta bölcsességet érez,
hát nagy dolgokról engem sose kérdezz!
*
Szomorúfűz alá rakom be testem
hétvégeken, ha munkámat lerázom
magamról és a földre hulló járom
vasát hétfőig nem kell megkeresnem,
álomköd-szőtte dér a paplanom,
testem szomorúfűz alá rakom.
*
Szeretném, hogyha mindenki szeretne,
az is, aki a halálomra számít,
ne támadjon már Góliátra Dávid,
jöjjön béke az elhazudott csendre,
legyen lakat a cselszövések rendjén,
szeressenek mindenkor, ezt szeretném.
*
Mindig legyen legalább egy barátom,
kinek lelkén szálló sóhajom landol,
békét horgol harcomra kedvből, dalból,
s mikor szunnyad, vele alszik az álom,
nem hegycsúcsokra, sokkal többre vágyom,
mindig legyen, legalább egy barátom.
*
Kísérjen az, akivel együtt kezdtem
utam. Lényege szikla-támaszt adjon,
s ahhoz, hogy engem semmivé tagadjon,
harminc ezüst fülébe sose csengjen.
Ne okozza soha olyan a vesztem,
kísérjen csak, akivel együtt kezdtem.
*
Én ennél jobban nem tudok szeretni.
A harag pántja szívemről lepattan,
bölccsé emel éveim száma: hatvan.
Indulatból nem ér el senki, semmi.
Dühöm, ha van, picinyke lánggal lobban.
Én nem tudok szeretni ennél jobban.
*
Éljenek jól, akik utánam élnek,
útjuk szépen, friss lélegzettel fussák,
minden hibám legyen nekik tanulság,
s jelzőfényük: pontos, önzetlen érdek.
Az elvégzetlen munka még temérdek.
Éljenek jól, akik utánam élnek.
*
Mások fejezzék be, mit félbehagytam,
nem fontos az, nekem mi volt a tervem,
mit végeztem, mennyit sikerült nyernem,
s volt-e haszon, amit végeztem, abban.
Eloltottak vagy megmaradtam égve?
Mit félbehagytam, mások fejezzék be.