Daru

Valami furcsa fény volt az égen.
Minden második este járok erre,
Kezem a kormány bőr-kezében,
Vezetek s engem csordít az este.

Mintha hajóba szállnék és folyók sáros
Vagy fehér habján zúdulnék le innen,
Pedig csak szürke út, szürke ég, szürke város,
Melynek se kezdete, se messzi vége nincsen.

Csak néztem a néhány narancssárga sávot,
Talán a Nap könnyei a fátyolos arcú égen,
És egyszeriben minden szín árnyalatot váltott,
És vak szemem meglátta amit még nem,

Csak egy daru volt. Kacsintott egyet a fénye,
S úgy vágytam, mint egy gyermek, a csodát,
De csak egy daru volt az. Felnyúlt a légbe,
És darabokra törte a Nap lemenő sugarát.