Zuhanni!
A szélbe beleharapni
és élvezni, ahogy visszaharap.
Nem törõdni semmivel ami visszatart,
csak zuhanni, zuhanni, zuhanni.
Zuhanni úgy, hogy nem zavar,
hogy egyszer vége lesz,
és majd arra ébredek,
hogy túl nagy árat fizetek
ezért az élvezetért.
De jó is lenne…
Zuhanni!
Vagy legalább elképzelni,
hogy zuhanni képes vagyok.
Hogy csak egyszerûen belegondolok,
és nem reszketve morfondírozok,
hogy mi lesz azután, hanem minden porcikám
apró sejtjét csak úgy elengedem
és nyugodtan elképzelem –
zuhanni… zuhanni… zuhanni…
De jó is lenne…
ÉLNI.
2 hozzászólás
Kedves HLevi!
Mély. és veszélyes vizekre eveztél, már ami a zuhanást illeti, (meg ne próbáld). Ami az utolsó két sort illeti, azzal egyetértek.
Egyébként tetszett a versed.
Üdv.: Zagyvapart.
Köszönöm szépen, nagyon örülök neki! Igazából már próbáltam, az egyik este lefekvéskor, gondolom mással is van olyan, hogy úgy érzni, mintha zuhanna, nem? Na nekem igen… 🙂