lombtalan fákon
aszott képű varjúhad
kuporog…kár-kár
—
darabolgatják
vén varjaknak magányát
de kár…de kár…kár
—
a földön hever
és az egekbe kiált –
gyökértelen kín
de kár…de kár…kár
By mesakoBy mesakoBy mesakoBy mesakolombtalan fákon
aszott képű varjúhad
kuporog…kár-kár
—
darabolgatják
vén varjaknak magányát
de kár…de kár…kár
—
a földön hever
és az egekbe kiált –
gyökértelen kín
10 hozzászólás
Az bizony nagy kár lett volna, ha nem olvashatom remek haiku-dat.
Gratulálok, Judit
Köszönöm kedves Judit.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Jó kis variációk! Ezt nevezem! De mi lett volna ha több pillanat is van? 🙂
Barátsággal panka!
Kedves Panka!
itt már több pillanat nem maradt -kár 🙁
Köszi.
Barátsággal
Emese
Kedves Emese!
Érdekes ez a három pillanat! Kár,hogy valami aggodalmat érzek bennük.Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Valika, jogosan érzed az aggodalmat.
Köszi.
Szeretettel
Emese
Nekem a harmadik nagyon bejön. Kegyetlenül mély, és igazán nem tudom, ha az első kettő nem ágyaz meg a hangulatnak, vajon ugyanezt éreztem volna vagy sem. de még képben is jött a gyökértelen kín. Nagyon ütött ez a szakasz, és most a forma nem is érdekes, annyira talált. Élmény volt.
aléb
Évek óta folyik az irdatlan, áldatlan fairtás. Az első kettő valóban "melegágya" a harmadiknak, kár.
Köszönöm gondolataidat.
Szeretettel
mesako
Szeretem a haikukat 🙂
Nagyon jóóók!
A harmadik a kedvencem lett!
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
én is szeretem a haikukat 🙂
Köszi, hogy olvastál.
Szeretettel
Emese