A piacra igyekeztem Balassagyarmaton, közben arra gondoltam, már egészen másképp fogadja az odalátogatókat, mint eddig. Nemrég’ még ócska asztalok rontották az összképet, eladó és vásárló ázott, a sarat taposta a szennyes piac földjén. Gyakran esernyők alatt bonyolítottak le egy-egy kereskedelmi ügyletet. Mióta az önkormányzat betonnal borította a területet, új rakodórészekkel és tetővel látta el, azóta jobb körülmények várják az eladókat, tisztára mosott asztalokon pakolhatják ki termékeiket.
– Mi újság van errefelé? Hogy vélekednek a piaci körülményekről, tisztaságáról, az árakról és az ellátásról? – tettem fel a kérdést rég’ nem látott ismerősömnek.
– Egész más kép fogad, mióta tetőt kapott a piac, és rend, tisztaság uralkodik, mert minden nap takarítják a területet. Jó, hogy külön helye van a tejterméknek, húsfélének, zöldségnek, virágnak. Magam részéről örülök az átépítésnek.
Másoktól is hasonló véleményt hallottam, a piac rendjét illetően elégedettek az ide látogatók. Viszont többen szóvá tették, hogy hetenként csak három nap: hétfőn, pénteken és szombaton van nagy nyüzsgés a piacon, mikor a kiskerttulajdonosok, az őstermelők és a közeli falvakból hozzák eladásra a zöldségfélét. Máskor alig látni eladót-vevőt, nem is érdemes ezekre a napokra vásárlást tervezni. Ilyenkor csupán három zöldséges-bolt tart nyitva. Ha valamelyik bezár (nyári szabadság stb. miatt), bizony óriási a zsúfoltság, csak hosszas sorállás után lehet hozzájutni a kívánt áruhoz – panaszolják ismerőseim.
– Az árak viszont jóval magasabbak, mint máshol, tette szóvá a szomszédom, aki éppen a vasárnapi zöldségáruda hosszú sora végén áll. Bizony kellemetlen ilyen sokáig ácsorogni azért a pár szál zöldségért.
Én a budapesti piacokkal mérem össze a helyi árakat, mivel lányom ott él családjával. Már többször megleptek az árak: ott olcsóbb a tojás, zöldségféle, és a gyümölcs.
– Itt miért drágább?
– Azért, mert sok munkanélküli él a városban és a közeli településeken, évek óta érezhető a pénztelenség, nehezebb értékesíteni a megtermelt javakat. A környékről sokan inkább a fővárosba szállítják a megtermelt élelmet, ahol hamarabb elkel; ahol nagyobb a felhozatal, jó a vevőknek, mert olcsóbban kapnak zöldségfélét.
Az utóbbi időben több apró üzlet nyílt a piac területén. Van már edényárus, ruhakereskedés, illatszerbolt, háztartási cikkeket, játékot árusító üzlet, húsboltot is nyitottak már – kettőt is.
– Bezzeg italbolt van bőven, vevőköre is, akik hangoskodnak a piactéren. De a naponta nyitva tartó zöldségáruda kevésnek bizonyul, ahol folyton sorba kell állni – panaszolja egy idős asszony.
– Ha kicsi a felhozatal, kevés őstermelő árusít, előnyben van az eladó, annyit kérhet a terményért, amennyit akar, s a fordítottja is igaz: ha sok a termék, olcsóbban megkapja a vevő – egészíti ki az előbbieket egy megtermett férfi, aki szintén – nagy szatyorral a kezében – a sorban áll valamiért.
Más gondról is szó esett. Arra panaszkodtak a kérdezettek, hogy a piacon pénztárcájuktól megszabadították őket (én lennék a negyedik, akivel már szintén megesett ez a kellemetlenség). Engem is meglepett a tolvajok (vagy csak egyezon tolja?) hasonló módszere, mikor hallgattam a beszélőket. Főleg többnapos ünnepek előtt, mikor sokan várakoznak sorukra, nagy a lökdösődés (talán szándékosan idézik elő). A károsult csak amikor végre bevásárol, veszi észre, hogy nem tud fizetni, mert a táskájéból olyan „ügyes” módszerrel csempészték ki a pénztárcját, hogy észre sem veszi. Négyünk közül csak az egy volt annyira óvatlan, hogy a nyitott szatyorban tartott pénztárcájától szabadították meg. A többiektől a bezárt kézitáskából csempészték ki a pénzt.
Azt hiszem, jó volna, ha ezeken a zsúfolt napokon rendszeresen megjelennének a rendőrjárőrök a piac területén, teszi szóvá egy fiatalasszony. Biztos, hogy jelenlétük visszatartó erőt gyakorolna azokra, akik mások kárára így jutnak „jövedelemhez”.
4 hozzászólás
Tolvajok ellen a kamerás megfigyelő rendszer a legjobb megoldás, de azt ki is kell építeni és arra már nem szívesen költenek a piacok tulajdonosai. Ha néhány csibészt nyakon csípnének, jóval kevesebben próbálkoznának utána.
Javaslatoddal egyetértek, de a kamerás rendszer nagyon drága. Kis városról lévén szó, a picacot az önkormányzat müködteti, nem tudja megoldani. Arra pedig sokkal több rendőr kellene, hogy mindig ott sétáljanak, főleg azokon a napokon, amikor nagyon sokan látogatják a piacot, a környékről, még a szomszédos Szlovákiából is. Azt hiszem, tolvajok ellen még nem találták meg a megfelelő gyógyszert.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Kedves Kata!
Érdeklődéssel olvastam ezt a régebbi cikkedet. Felmerült bennem a kérdés, hogy az azóta eltelt évek alatt vajon mi változott a balassagyarmati piacon?
A piacokon a zsúfoltságban mindenütt lopnak. Volt olyan asszony, Pesten a bosnyák téri piacon, akinek a húsokkal teli kosarát emelték el /letette a földre, amíg zöldséget vásárolt/. Nem győzött zokogni, hogy vendégségre vette, minden pénze ráment, most meg se pénz, se hús. Szerintem kifigyelik, hogy mit érdemes ellopni.
Én soha nem teszem a pénztárcámat a táskámba. A bevásárlásra szolgáló nagy reklámszatyor aljára teszem. Ha még üres a szatyor nem látszik, hogy benne van, ha meg árú is van már benne, akkor nehéz pont a tárcát kivenni a szatyorból. Én eddig még szerencsésen megúsztam.
Judit
Kedves Judit!
Az igazság, hogy arra nem tudom a választ, hogy azóta eltelt évek alatt mi változott a helyi piacunkon. Ugyanis mások járnak helyettem vásárolni, mert én – ha csak végletekig nem fontos – én nem megyek le az 58 lépcsőn.
A pénztárcámra én is vigyáztam mindig nagyon, mégis előfordult akkor, amikor ezt a cikket írtam. Ügyesek a tolvajok, az is egy szakma. Sajnos, sokuk meg sem ússza, hogy úgy szerzi be a pénz-
szükségletét, másoktól ellopva!
Ügyes a -te módszered, követésre méltó.
Köszönöm, hogy olvastad, szeretettel: Kata