Úszó a halak,
bezárt falak,
vesznek körbe,
téged is engem is.
Monoton világ
sírjába temetik.
Utcákat járja
szabadság vágya
szakítana a kötött léttel
erdőbe menne szerelmével
de mi?
Folyóparton látom
a folyóban egy ágon
úszik, s az égben
majd örökre megnyugszik,
de mi?
Az enyém tisztát akar
s mocskot bűnt elkapar,
maga elöl,
s menekül
s a friss levegőt remekül,
eszi és élvezi,
de mi?
5 hozzászólás
Kedves Attila!
Szabad a gazda! 🙂
Ahogy gondolkodom legalább 3 dolog is eszembe jut amire "ráhúzhatóak" a fenti sorok.
De magától a talánytól eltekintve, engem nagyon megfogott. Zseniálisak a rímek, és a szófordulatok sem mindennapiak.
Az egész egyfajta Unicum!
Szépen összeraktad!
Gratulálok: A.
Köszönöm Angelface kedves szavaidat, kiemelten örülök, hogy Unicumnak tekintetted művem, nem is emlékszem már, hogy íráskor mi volt a "mi?", de talán a lélekre gondoltam, de mint említetted jó pár dolog behelyettesíthető.
Kicsit célom is volt a versel, hogy nem kötött dologról írtam, hanem úgy, hogy bárki azt helyettesítsen be a versbe, amit csak akar.
Lényegvolt a versben a tudati szabadság és az hogy ne fejjel tőrjük meg a titkot, hanem a rímek, sorok olvasása hozza ki a választ.
Ezt egy kicsit rosszul fogalmaztam, de remélem érthető.
Összegezve érezni kell a választ, s talán nem is kitalálni.
Mégegyszer köszönöm, hogy hozzászóltál versemhez.
Tisztelettel üdvözöl:Metal Koala
Kedves Attila! Nagyon érdekes, elgondolkodtató a versed, főleg az utolsó két vsz tetszett. Gratulálok hozzá! Andika
Kedves Attila!
Remek a versed, több minden is eszembe jutott, de igazából talán azért van így írva, hogy mindenkinek mást jelenthessen és gondolom ez így is van, hiszen minden ember különböző és így mindenki mást tud belehelyettesíteni a versbe. Ami egyébként nagyon ötletes, szép, és remekek a rímek.
Gratulálok hozzá 🙂
Dalilácska
Metal Koala!
Mint porcelán az elefántboltban… 🙂 Ilyen érzést gerjesztett bennem ez a vers.
A sok szürkeségben egyedi… de mi? 🙂
Köszönöm.
Titusz