De szeretnék én
Naplementét nézni.
A hegy tetejéről,
Ugrálva lejönni.
De szeretnék én
Vattacukrot enni.
Kecskének tejét,
Lefejve meginni.
De szeretnék én
Kisgyerek lenni.
Szép virágokat,
A rétről leszedni.
De szeretnék én
Sok kenyeret venni.
Szegények arcáról,
Bánatot eltörölni.
De szeretnék én
Veled táncolni.
Lelkem hangszerével,
Utolsót trillázni.
De szeretnék én
Szerelmesnek lenni.
Hulló falevéllel,
Könnyemet törölni.
De szeretnék én…
De az idő véges.
Isten ennyit mért,
Pedig többet kértem.
De szeretnélek még
Vigasztalni téged.
Mindenkit, ha lehet,
Szeretni még élek.
5 hozzászólás
Nagyon kedves és hangulatos a versed, szépen rendbe szedve külalakja szerint is. Egyetlen megjegyzésem lenne: az első sorok végére sehol sem szükséges vesszőt tenni, mivel a mondatok tovább folynak, s nincs értelme kétfelé választani.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Igen, ezen gondolkoztam én is, hogy oda kell-e vessző. Köszönöm a szavazatod. Jól esik, hogy így vessző hibásan is 5-öst kaptam:)
Kedves Mindhalálig! Gyerekes, játékos formába öltöztettél komor gondolatot. Először azt hittem, kedves kis gyermekvers, a vége felé láttam, hoppá…
Kedves Mindhalálig! 🙂
Komoly mondanivalót csomagoltál, szépen rímekbe ágyazva. Vágyversed tele van lelked trillázásával. 🙂
Szeretettel gratulálok!
pipacs 🙂
Kedves Haász Irén és pirospipacs!
Köszönöm a pozitív elbírálást nagyon jól esik, nem számítottam rá, mert nem tudtam, hogy ez a fajta stílus mennyire fog tetszeni. Köszönöm a szavazatokat is. 🙂