2025. január 2., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    ünnep

    December

    Zágonyi MónikaBy 52 hozzászólás1717 megtekintés


    Hópihe libben, lenge a tánca,
    a fák derekán már csillog a dér…
    Játszi kacaj cseng, csendül a csöndben,
    a jég ragyogását festi a szél.

    Nézz az örökzöld tűlevelekre;
    karácsonyi erdő ékszere mind!
    Alkonyi táj és gyermeki béke…
    mosoly melegít most bent s odakint.

    Share.

    52 hozzászólás

    1. pirospipacs on

      Hát engem is melegített, kedves Barackvirág. 🙂
      Üde, szinte sóhatásnyian könnyed, lebegő és dallamos. Élmény volt számomra. 🙂 Azt hiszem bennem fog "kattogni" még egy ideig. S tudod, mosolyt varázsolt az arcomra. 🙂
      Köszönöm, és elismerésem.
      Szeretettel.
      pipacs

      • Zágonyi Mónika on

        🙂 Kedves Pipacs, örülök, ha sikerült mosolyt varázsolnom az arcodra… 🙂 Hoz az élet olykor elég gondot, nehézséget, és úgy döntöttem, hogy én most egy kis könnyed vidámságot szeretnék hozni… 🙂
        Köszönöm szépen a megint nagyon szívderítő, jóleső hozzászólásodat! 🙂
        Szeretettel: barackvirág

      • Zágonyi Mónika on

        🙂 igazából nem hexameter, de nagyon hasonlít hozzá, ezt jól érzed! 🙂 Úgy érzem, a gondolat, a mondanivaló mindig előbbrevaló, mint a technika (kötött vagy szabad vers esetén egyaránt), és ha sikerült összhangba hoznom a kettőt, annak szívből örülök…
        Köszönöm, hogy nálam jártál!
        Szeretettel: barackvirág

    8. Szalki Bernáth Attila on

      Drága Mónika!
      Gyönyörűen csilingel a versed. Gratulálok.
      A magam olvasatában, talán trocheikusan,
      így csörömpöl.Bocsánat érte.
      Szeretettel üdvözöl Attila bá'

      Hópihe libben, lenge a tánca,
      fák derekán már csillog a dér…
      Játszi kacaj cseng, csendül a csöndben,
      jég ragyogását festi a szél.

      Nézz az örökzöld tűlevelekre;
      Szép karácsonyfák ékszere mind!
      Alkonyi táj és gyermeki béke…
      Ránk derű árad bent s odakint.

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Attila bá'!
        Köszönöm szépen a gratulációt, és örülök, hogy nálam jártál! Nagy érdeklődéssel olvastam a Te verziódat a versemre 🙂 Az enyémben a páratlan sorokban daktilusok, spondeusok és a sor végén trocheus, a páros sorokban pedig anapestusok, spondeusok és a sor elején jambus… 🙂

        Régi jó szokásomhoz híven játszottam egy kicsit a ritmussal, illetve a váltással… Eddig csak jambusokkal és trocheusokkal játszottam hasonlót (néhány évvel ezelőtt kezdtem el "kísérletezni" ezzel 🙂 ), most más verslábakkal is szerettem volna… próbálom úgy, hogy az ellentétek ellenére harmonikus legyen a váltás (és legyen szerepe is), különben csak "dübörög" a ritmus 🙂

        Szeretettel: barackvirág

    11. hova on

      Kedves Mónika!
      A kislányok talán már kívülről fújják a verset. Nagyon könnyen olvasható, ringató, igazi ünnepváró sorok, ahol a karácsonyi erő ékszere még a tűlevél. Ha a család megszavazná én nem raknám rá a díszeket.
      Igaz, gyönyörű ezüstfenyőnk van.
      Versedhez gratulálok!
      szeretettel üdv:Vali

    14. Millali on

      Kedves barackvirág!

      Az angyalkák dala lehet ilyen légiesen könnyű, ilyen mámorosan dallamos. Lehet, hogy általad üzennek nekünk, gyarló embereknek? Nem tudom, de az biztos, amíg a versedet olvasom, elhiszem, hogy a belső szépségünkkel mindenre képesek vagyunk. Olyan jó ezt érezni.
      Köszönöm.

      Szeretettel:
      Millali

    15. Finta Kata on

      Kedves Mónika!
      Csodálatos ritmussal létrehozott, gyönyörűséges könnyedséggel felépített versed valósággal fölemelt, én is szálltam a ritmusokkal egy szebb világba…
      Csodálatos volt olvasni. Köszönöm a karácsonyi ajándékot.
      Szeretettel kívánok Neked és Kedves Csládod Minden Tagjának boldog karácsonyt, örömöt és sok ajándékot
      szeretettel: Kata

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Kata!
        Nagyon örülök, hogy tetszik Neked a versem, és annak is, hogy sikerült elérnem vele a célomat… Ahogy írtam Pipacsnak is, egy kis könnyed vidámságot szerettem volna hozni, ami néhány pillanatra talán képes feledtetni a nehézségeket, gondokat…
        Én is békés, kellemes ünnepeket kívánok Neked sok szeretettel!
        Mónika

    18. Horák Andrea Kankalin on

      Szia barackvirág! 🙂
      Engem mindig megöl ez a hónap, öt éve ezt érzem, de mégis élek. Táncikálásod mosolyt hozott nekem, ami ebben az időszakban nem semmi. 🙂
      Az első szakasz a mélabút hozza, ami amúgy is bennem…
      A második felemel, mosolyra bír, ösztönöz, és bármennyire nehéz, kénytelen vagyok megadni magam. Én is a mosoly katonája vagyok, pedig nem könnyű. 🙂
      Valóban melegít, életet is ad. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    19. Selanne on

      Még ide értem, írni is a versedhez, és még December van. 🙂

      Dallamában, tartalmában elragadó, kedves a versed. Te vagy Mónika az az alkotó a szívemben, akit amikor olvasok, szűzi tisztaság vesz körül, hogy is fejezzem ki magam hogy érts engem.Olyan csillogó , olyan könnyed, olyan , olyan nagyon szép!

      Szeretettel:Marietta

    20. Zsóka Eliza Wolfbetta on

      Kedves Barackvirág!

      Versed könnyed, akár a hópihe. Igazi kis ékszer a télben.
      Béke és mosoly sugárzik belőle. 🙂
      Olyan volt itt időzni, mintha egy csodaszép, de végtelenül nyugalmas kis szigeten lettem volna.:) Köszönöm.
      Egyben kívánok Neked és a családodnak nagyon boldog új évet! 🙂

      Szeretettel: Zsóka

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Andrea!
        Köszönöm szépen!
        A ritmusrendszer nem egy bonyolult dolog… mindössze azt foglalja össze, hogy hogyan, milyen sorrendben követik egymást a hosszú és a rövid szótagok illetve a verslábak úgy, hogy harmonikus egységet alkossanak. Akinek van érzéke a versíráshoz, az némi gyakorlás után tudni fogja… és Neked van hozzá érzéked… nagyon is 🙂
        Szeretettel: barackvirág

    24. T. Pandur Judit on

      Kedves Barackvirág!

      Bár nem szeretem a telet, de a versed róla nagyon szép!
      Már jártam itt decemberben is, azt hittem írtam is hozzá, de úgy látszik akkor elmaradt. 🙂
      Azok az örökzöld tűlevelek inkább a napfényben ragyoghatnának ékszerként, olyankor legalább illatuk is van.

      Judit

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Judit!
        Örülök, hogy újra itt jártál, a decemberi versemnél 🙂 Milyen igaz; napfényben nekem is jobban tetszenek azok a tűlevelek… 🙂 Lassan csak eltelik a január és a február, és újra itt lesz a tavasz… Azt hiszem, akkor lenne jó megállítani az időt… :))
        Szeretettel: barackvirág

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Attila!
        Próbáltam, és bizony van valami abban, amit írtál… A ritmus váltása szándékos a "páros" sorokban; régóta szeretek játszani ezzel, de van ennek határa is… 🙂 Határozottan szükségem van az olyan meglátásokra, amilyen most a Tiéd! Köszönöm!
        Barátsággal: barackvirág

    Leave A Reply