Az ablakra jégvirág hajt szirmot,
dértakarót húznak fázósan a fák.
Holdfényű gyertya pislog lángot,
álmosan csillan az üveggömb-világ.
Az ablakra jégvirág hajt szirmot,
dértakarót húznak fázósan a fák.
Holdfényű gyertya pislog lángot,
álmosan csillan az üveggömb-világ.
3 hozzászólás
Kedves László!
Úgy érzem, sokat dolgoztál ezen a nyúlfarknyi versen, mert szörnyű élvezet volt olvasni, mintha minden természeti jelenség élt volna. Mint egy altató.
Nagyon tetszik,
Réka
szia Réka!
Köszönöm az ovasást!
Nem tudom mennyit dolgozhattam ezzel a csöpp kis valamivel, de az tény, hogy valóban "altatós" kissé. Én ilyenkor úgy érzem, hogy lassú, tompa fényű lesz a világ s ezt próbáltam tükrözni anno…
üdv
leslie
Ki tudtál fejezni egy kósza évvégi érzést, ami szomorkás, de mégsem, ami szép, de mégsem, ami fázós, de meleg.
Szép!