Hallgass bele a csendbe,
falun vagyunk…
Félig elfelejtett ebéd
még lebbenő illatát
a délutáni nap
szúrja újra-újra át
nyugalmat ígérve
csendes békéjében.
Együtt vagyunk.
A kávé illata
mint hangulat szövődik
barna gerendák
halkan pattanó öregségébe.
Jó így érezni
az elmúló napot.
Emlékképeit,
s azt, amit adott
osszuk szét
egymás tenyerébe.
Egy pillanatra elfeledve
az ársodrú életet
fogd meg a kezem,
én megfogom kezed
és eggyé forrunk
mind a négyen
gondolatban.
Oly jó most pihenni!
Vágyálmaimban
ültem gyakran így,
de az éjjel elszállt,
s a hajnal irigy
keménységbe dermesztette
álmaim.
Bár virágként
préselhetném
pergő lapjaim közé
boldog pillanataim,
mit kép vissza
nem adhat soha,
melegségbe rejtve
mindig lapozhatom,
s újra élhetem.
Pihenjen hát még
a kártya, a játék,
úgyis csak perc a nyugalom,
utána nyugtatnak,
s nyugtatjuk magunk.
Kicsinyt maradj hát,
és
hallgass bele a csendbe.
Most falun vagyunk.
8 hozzászólás
……én is imádom a falusi délutánokat ,esteledést, amikor üres az utca…és csend…csend..csend van,:):):):)…..a kétsoros keret jó bekezdés,-és befejezése a versnek…üdv..doratea
Itt is Tóth Árpádot érzem.. Nem negatív kritikának szánom, ne értsd félre, ő a kedvenc költőm, imádom a stílusát, azt a lomha, szomorú, nagy tudását.. Ezt érzem a te verseidben is. Csodálatos!
Úgy folyik sorrol sorra, lomhán és valahogy az időből kilépve ez a vers, hogy télleg elkapott egy "ebéd utáni,telehasas, üldögélés a teraszon" hangulat. Ritkán vagyok falun, egész elfelejtettem már itt a városban, milyen is az…Most újra átélhettem, úgyhogy köszönöm!
Üdv: Áfonya
Köszi Áfonya, nagyon nagy öröm nekem, hogy átjött, amit szerettem volna megosztani.
aLéb
Kedves aléb!
Annyira jól átadtad a falusi hangulatot, szinte én is ott éreztem magam köztetek- betolakodóként.
Gratulálok!
Üdvözöl: Noémi
Köszönöm Noémi, örülök, ha így hatott rád a vers.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Muszáj ide írnom. 🙂 Versed elröpített a kapolcsi nagyanyám házába. Ott éreztem mindig ezt, amit megjelenítettél, de soha nem tudtam megfogalmazni, csak bizsergetett belül. Azok a meghitt ebédek, aztán vacsorára az utánozhatatlan, áttetsző kocsonya íze, közben szemérmetlen, titkos torkoskodás a bicske lekvárból árulkodó maszatossággal. 🙂 Visszahoznám. 🙂
Az egyszerűség jelenléte, az együvé tartozás érzése kifejező a versben, felidézte bennem azokat az időket, amikor bennem is ezek tomboltak, de hátulgombolósként még nem tudtam, hogy valaha bizony értékek lesznek: a visszasírt nyugalom.
Nagyon szép és beszédes ez a vers, meg is könnyeztem, mert ugyebár azt az időt nem lehet visszahozni, mint ahogy "esztimamát" sem.
Nem maradt más választásom, mint tényleg belegondolni abba a csendbe, a Királykő üzenetét meghallani, mert bizony falun voltam itt nálad, méghozzá újra Kapolcson! 🙂
Köszönöm az élményt!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm szépen, hogy írtál a vers alá. Örülök, ha érzéseket ébresztett benned a vers :-).
aLéb