Áramlás szakítja-tépi-korbácsolja egyre
Elmém moha lepte idő-kopott hullámtörő gátját
Sandít korok poros-letűnt szellemeire gyanakvón
Hullám nyelte kalózkincsek nyomán fordul alá majd
Hogy felszínre fordítsa ocsmány képű matróz
Vicsorgó csontváz-költeményét.
Majdanvolt koravén kislányok apácaruháit sodorja a szél
Anyásra duzzadt mellük apadt teje: folydogáló fénycsóva az éjben.
Sikolyuk mellé csapódik a hontalan szél a tengeri
Hullámtörő gáton apróra zúzott vitorlás halma ébreszti
Zajos álmából kelő kalóz fogatlan-halott vigyorát…
2 hozzászólás
Nem mondanék igazat, ha azt írnám le, hogy értem.
Üdv.
Míg a 19. századig a festők azt festették, amit mindenki más is látott, a 20. század elejétől érzlemek kezdtek a vászonra kerülni.
Ahogyan érkezik az érzelemhullám szavakba öntöm a nem-gondolatot.
Ezt nevezzük ihletnek.
Sugallatnak.
Nem gondolom, csak írom.
Érzem.
És írom.
Illetve csak közvetítek.
Mint most.
Egy nagy-nagy káosz után felszínre bukkanó tudattalan melódiát.
Vizihulla az óceán mélyéről:)
Ennyi.
UI.
Egyébként, igaz, miután megírtam, átolvastam, csak másodjára értettem a szimbolikát.