Árnyék eltűnik,
Ég pírja lankad,
Sötétség lappang
A dombok mögött,
Csillagok gyúlnak
Sorban az égen,
Éber a Hold
A világ fölött.
Fák törzse roppan,
Fagy foga marja,
Hízik a jég
A patak vizén,
Kék színű havon
Róka se koslat,
Dermedt a lélek
Bűn nem kisért.
Tűz lángja lobban,
Kormos kéményből
Szikrája pattan,
Mint ördögi fény,
Éjféli álom
Mélyére merül,
Szunnyodik csendben
A fáradt remény
9 hozzászólás
Tetszett a versed ritmusa, hangulata,
fel- fel villanó képe, a téli éjszakát mutatta.
Szép írásodhoz gratula!
Szia, kedves Dóra, örülök, hogy olvastad versemet és tetszett. köszönöm, az elismerést!
Katalin
Nagyon tetszik a versed, jól ábrázolod a téli hangulatot.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália! Köszönöm a látogatást, örülök, hogy tetszett! Katalin
Nagyon szép vers!:) Gratulálok!
Szia, sleepwell, örömmel látom, hogy meglátogattál és tetszett, a vers! Katalin
Dallamában, és tartalmában is nagyon szép a versed.
gratulálok
András
Örülök, hogy tetszett a versem, kedves András, mindig szívesen látlak! Katalin
Kedves virágének, ismét meg kell állapítanom, hogy gyönyörűen játszol a szavakkal, kedvenc sorom a "hízik a jég". Az egész versed varázslatos, köszönöm az élményt!
H.