Szeme ragyogása
tekintete lágysága,
szíve jósága,
kiült az arcára.
A derű lengte körül Őt,
az őszinte, tiszta szeretet.
A bölcsek egyszerűségével
az Istenfélők hitével.
Mint a szerény kis ibolya,
nem volt feltűnő soha,
mégis kitűnt a többiek közül,
csendes szavával, szelíd mosolyával.
E harsogó, önelégült
fennkölt világban,
jó volt megpihenni,
mint egy lombos fa árnyékában.
A nyugalom szigete volt otthona,
mindenkihez volt egy kedves szava.
Ki feldúltan érkezett,
megnyugodva tért haza.
Ezt nem lehet „csinálni”,
s főleg nem utánozni.
A derű belülről fakadt,
mely elűzte a sötét gondolatokat.
Ilyen volt Ő,
a soha nem felejthető,
mindenkivel csak jót tevő,
Egyetlen, drága Édesanyám.
4 hozzászólás
Nagyon megható visszaemlékezés drága szülődről. Üdvözlettel. santiago
Kedves Santiago!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Csodaszép érzésekkel díszített írás!
A szeretet beszél ´´ így´!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen. Amíg kitart bennem az értelem és élem az életem, addig az édesanyám soha nem feledem. Nem ilyen volt, hanem ettől ezerszer jobb, csak épp szavaim nincsenek rá.
Szeretettel: Rita