Rőt pallossal egy angyal állt őrt,
lángszínnel szegte be a felhőt.
Árnyékkal volt tele az éj köntöse
ma is, tegnap is szél futkosott vele,
éber álmát mégsem zavarta meg.
Lohol a tűnő vasárnap után az idő,
s megint hétfő jön, a fény felnevet,
megmossa arcát a földre térdepel.
Harmatban foszforeszkál a világ,
ezernyi kék tavacska csillog a fán –
ezüstre őszül, a sűrű lomb között
a csönd alá derűs reggel költözött.
8 hozzászólás
Kedves Ica!
Valóban az.
🙂
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm kedves Szabolcs, hogy olvastad!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Megtisztelő soraidat kedves Laci, hálásan köszönöm.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica! Én is érzem, én is látom, de, hogy igazán észrevegyem, ahhoz a Te gyönyörű verssoraid kellenek! Szeretettel: én
Drága Ica!
"Rőt pallossal egy angyal állt őrt,
lángszínnel szegte be a felhőt."
Ilyennek láttam én a hajnalokat gyerekkoromban. Annyira visszaidézted bennem azt a képet, hogy szinte látom magam előtt. Gyönyörű a versed, a képeid varázslatosak. Minden elismerésem, nagyon-nagyon tetszik!
Szeretettel,
Ida
Nagyon szépen köszönön drága Ida a soraidat!
Legyen szép napod!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Ilyen szép, derűs reggelekért igazán érdemes korán fölébredni. még hétfő reggel is.
Szeretettel: Kati
Köszönöm kedves Kati, hogy olvastad.
Szeretettel
Ica