Legyél, miképp az igaz dallamok, erős.
Nem vagyok én bátor vagy csillagok-szülte hős.
Legyél, mint az esőcsepp, igaz.
Én ősz vagyok, nem nyár, nem tavasz.
Legyél, mint a sörényes fák, sudár.
A lombomon nem hatol át a napsugár.
Legyél, mint a vihar, te, ezernyi bánat!
Én nem csavarom vérzőre ki az ágat.
4 hozzászólás
Nagyon tetszik….nem akarom, és nem is tudnám jól elmondani miért tetszik…
de megérintett….
üdv.: András
Köszönöm szépen, András. Örülök hogy tetszett. 🙂
Miléna
Kedves Miléna!
Szép sorok… Én az utolsó sorban felcserélném ezt a két szót: "vérzőre ki". Talán könnyebb lenne kiejteni, de ez persze a te versed:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm szépen. 🙂 Igen, az én versem, nem is fogom kicserélni, így is ki tudom ejteni. 😉
Miléna