Diákszerelem,
úgy hittem, csak álmodás.
Elfeledem majd,
s kialszik e furcsa láng.
Emlékeimben,
egy visszatérő állomás.
Álmaimon át,
elérhetetlen délibáb.
Mennyben jártam én,
mint szerelmes kis diák.
De kihunyt a fény,
ennyi volt és semmi más.
Néha látom őt,
eszembe jut hirtelen.
Az a szerelem,
ő volt akkor mindenem.
Pár évtized után,
sok emlékem megkopott.
Vele szemben még,
mindig kisdiák vagyok.
Rohanó idő,
mennyi mindent eltemet.
Van akit én már,
lehet, meg sem ismerek.
De ha látom őt,
felejtenem nem lehet.
Megőrzi a múlt,
legszebb emlékeimet.
Diákszerelem,
azt hittem egy lángolás.
Elalszik a tűz,
soha többé nincs tovább…
7 hozzászólás
Ki tudja miért kísér végig ez az érzés…
Gratulálok alberth!
Üdv.
A.Adrienn
Kedves Adrienn!
Talán, mert addig gyermekként éreztem és gondolkodtam, s villámcsapásként hatolt belém a szerelem egy pillantásától. Azonnal más ember lettem, s ezt nem lehet elfelejteni.
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Bizony suzép a diákszerelem,így versben is,hát még a valóságban.Képzeld, – én még m indíg abban a szerelemben élek,nem mondom meg hány éve,-együtt Vele./krttő pár évtizednél is hosszabb ideje/Köszönöm,hogy olvashattam.
Szeretettel üdv:hova
Úgy bizony, ahogyan írtad: "Megőrzi a múlt, legszebb emlékeimet." Szép a diákszerelem, s nagyon rá visszagonolni.
A verseidet pedig mindig elolvasom, nagyon tetszenek!
Üdvözlettel: Kata
Kedves Hova!
Hallottam már én is ilyet, de nagyon ritka lehet. Bizonyára csodálatos dolog valakihez ennyire tartozni, a kezdetektől szinte. Nekem ez csak emlék, de sokkal több az átlagos emlékeknél.
Üdv.: és gratulálok az együtt töltött évekhez!
Alberth
Kedves Kata!
Örülök, hogy verseim kedveltek számodra és elolvasod őket. Igyekszem is változatosan írni. Most írtam egy gyerekverset, majd hozom.
üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Örülök, hogy verseim kedveltek számodra és elolvasod őket. Igyekszem is változatosan írni. Most írtam egy gyerekverset, majd hozom.
üdv.: Alberth