Dialektusok

Valaha egy nyelvet beszéltem,
abban az egyszerű mesében,
ahol még minden szó igaz.
Észrevétlen voltam megbízható,
hiszen ott nem tolongnak érdekek
és az ember még nem próbál
önmagával szót érteni.
Azt hittem, az a világ.
De az nem volt más,
mint egy szűkös átkelőhely,
a kezdetek szemérmetlen,
leghazugabb lépcsőfoka.

Akkor még nem akartam szólni,
hangokat képezni
a képlékeny vágyakból,
mert nem kellett,
hogy formát öltsenek.
Minden úgy volt jó,
ahogyan körbevett.
A vágyaim is egy nyelvet beszéltek:
elérni egy illatot a polcon,
körbetapogatni egy hangot,
beszippantani egy színt –
minden az én nyelvemen beszélt,
mert csak azt mondták,
amit én hallani akartam.
Becsaptak.

Ezért tanul hát nyelveket az ember;
most már én sem vagyok képes
igazat mondani –
azt súgom a fülekbe,
amit a fülek hallani akarnak.
Vesztettem.
Sohasem fogom már érteni
azt a régi-régi nyelvet,
amikor süket torokhangon
kiáltoztam boldogan
és csak jó akartam lenni.
Hangszálaimon akkor
nem voltak még gondolatok.
Ezt felejtettem el:
az első lépcsőfok értelmét.

Ma már csak kínlódva
kapiskálom magamban
az emlékfoszlányokat,
de egységes szövetét a múltnak
mára széttépték bennem
a hamis dialektusok.
Mintha minden szó mérgezett lenne,
s mintha minden újabb nyelv
csak kiszívna belőlem valamit.
Félek, végül teljesen elfogyok.
Fölemésztenek az idegen morfémák,
s közöttük nem leszek több,
mint egy hangtalan vessző.

***

Valaha egy nyelvet beszéltem,
abban az egyszerű mesében,
ahol még minden szó igaz.
Szent költészet volt
a gondolkodás vaksi csírája,
s nyelve nem magból fakadt,
hanem a földből,
amely a felszínre tolta.
Csak kevés ideig látott.
Egy rövid hajnalon át.
Azután a Nap sugarai megvakították,
és azóta ezer nyelv zsongja körül;
az az egyetlen tiszta nyelv
feloldódott a többiben.

Ezért nem ismerek magamra
a tükörben. Olvasom benne
a tegnapról maradt vonásokat,
de az ma már nem én vagyok.
Minden napon új nyelvvel a számban
ébredek; ezernyi dialektus szerint
hiszek és vallok, amelyeknek
egyike sem a sajátom.
Nincstelenül kóborlok
a szavak között tehetetlen,
és hasztalan próbálom lefordítani
magamnak magamat
ezer nyelven megírt
igaz hazugságaimból.