aggatva giccses ékeit,
kacagva borzas lelkemen
súgja: már nekem nem terem
öröm – vacogó hajnalon
a hiány átoson az álmokon,
s magánytakaró hiába
borítja szívemet
– az nem meleg – így félek
reggelre megfagyok…
…mondd miért hagyod?…
Didergő
By dreamingaggatva giccses ékeit,
kacagva borzas lelkemen
súgja: már nekem nem terem
öröm – vacogó hajnalon
a hiány átoson az álmokon,
s magánytakaró hiába
borítja szívemet
– az nem meleg – így félek
reggelre megfagyok…
2 hozzászólás
Szia Dreaming!
Igazi őszies vers, amolyan "elhull a virág, eliramlik az élet" érzése támad az embernek tőle. Maga a mű már önmagában megrendítő, és együttérzést vált ki belőlem, de az utolsó sorban érződik ki az igazi kétségbeesettség… Legalábbis belőlem ilyesmit hoz ki. Nem mellesleg meg adok egy ötöst, hátha felmelegít.
Szia Fanofgd!
Igen – jó helyen keresgélsz :S
Köszönöm, hogy olvastál, és a jó értékelést is – jól esik 🙂