A gondomat kérdezted?
Elmondom máris!
A barátom, nagy költő,
tudod, homoszexuális.
Érzed, megbomlott idillem ma.
Azért érzed, mert szeretsz.
Közös a boldogság, saját a dilemma.
Egzisztenciám szerint elmehetsz.
Téged szeretni, nem extra…
Megváltozhatnék én pedig,
– ne legyek mihaszna –
gondolkodom még péntekig.
6 hozzászólás
Szia! Szerintem nagyon jó lett, szeretem a verseidet, azt, ahogy írsz. A rímek jók és érdekesek, meglepőek. Gratulálni tudok csak. Üdv. Zemy
Áááh, ez nagyon jó!
Szia! Nekem ez már-már az abszurd kategóriába illene. Háromszor olvastam el, mire – azt hiszem – felfogtam. Jó! Üdv, Poppy
nekem sem volt elég egyszer:) sajátos!csak gratulálni tudok…
Ez nagyon jó lett….egy stílusos, abszolút modern vers. Ritkán olvasok ilyet, de ez nagyon tetszett. Az ironikus hang pedig beleillett, ez tette teljessé.
H.
Nekem is nagyon tetszett! Modern (sokszor olvasásos, ámde érthető…vagy csak azt hisszük) és egy kicsit szemtelen … szeretem a verseidet 🙂
Jodie