A káröröm küszöbén
a kósza szelek pofonjai
szinte hahotáznak.
A gyűlölet fonta tövisekkel
nincstelen különccé aláznak.
Magasra nyújtózom,
hogy kinézzek
az ablaktalan házon,
hogy ami ma nincs lázadón
holnap már ne fájjon.
Hallgat az erdő.
Víz fodrok úsznak a folyón.
a fák tükre abban
fürdik tavaszt álmodón.
Békítő ez a csend.
A vén fa büszke kérge,
a világ békétlensége
a TEREMTŐ disszonanciája.
Disszonancia
By Mukli Ágnes
3 hozzászólás
Kedves Ágnes!
Nagyon jó, és komoly a versed.
Valóban olyan dolgokról írsz, amiket szívesen elkerülne az ember.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa
Köszönöm, hogy véleményezted a versem.
Üdvözöllek: Ágnes
Bocsánat, amit írtam, az csak a vers első felére vonatkozik. A másik fele viszont már megnyugtató.
Találó a címe.
A versed viszont egészében tetszik.
Üdv: harcsa