a házszámot a postás is elfelejtette
szemben a tizennéggyel
valahol a hetes és a kilences között
páratlan lelkiállapotban
lassan beheged az ég
de még felszakadnak egyszer
a felhők pille gyomrai
valaki taktikázik
hogy verejtékezzem
a várakozásban
mikor dördül a csengő
a harmadik napon bedobozoltalak
amennyire lehet
egy fél élet maradéktalanul nem kimetszhető
a padlásra csoportosítás még járható
még takarózhatom tárgyak eltakarításával
készítem magamban az űrt
sosem fog szólni a csengő
megrekedünk az utolsó előtti
és az utolsó dobbanás szünetében
hogy adhatnád vissza fél arcodat törzsedet
milyenné lennénk ha mozaikjainkat
postán csereberélnénk ki
ami lesz csak végkiárusítás
vegyék és vigyék akiknek még így is megfelel
hogy egy ölelésben mindketten ott vagyunk