Nem emlékszel a kezdetre,
Most is az utcán találom magam
És nem emlékszem a sarok nevére sem.
Arcomon egy karmolás
– Persze a pattanások mellett –
Zsebemben pár száz nulla
Csak arra jók, hogy kívánjunk
A trevi-kút istenétől.
A karmolásból kikúszik egy csepp kéj,
Véresen szerettek valamikor,
Ha én szeretnék valakit ennyire
Egy barna teremben állnék
Kikölcsönzött öltönyömben
És a kalapácsverés közben
Törvények gúnyolnának ki.
Haladok tovább a Senki Földjén,
Börtönök körbe vesznek,
Börtönök, amiket egykoron
Az emberek építettek,
Hogy bezárják magukat.
Kövérre hizlalt gondolataimat nem is hallom,
Biztos a Királyi Burgerben
Ordibálva licitálnak
Az utolsó szendvicsért.
Egyszerűen fáj a szívem.
Talán megint egy magas sarkú.
Ráncos tél van egész évben
De borbély, bordély nyitva áll,
Nem mindegy, hogy hova mész,
Igaz, hogy csak egy betű
Mégis más mit igazít,
Nem mindegy, hogy a szolgáltatás
Egy új frizura vagy egy új figura.
Nevetek a semmin
És arcomból tódul a vér.
Tán ez a büntetésed
Doromboló Szűz Mária?