Drága Föld

Rám rakódik forró szél
a hazátlan,
pihenj csak vándor,
én majd égek,
hűsítni testem északról
szippantok szikrázó
hópihéket.
Támasztom hátam kérges
faágnak,
évgyűrűk ráncát arcomon
ha egyszer újra
számolom
tükröm lesz a
szivárvány patak.

Alszom majd kibontott
virágok szárnyain,
takarom testem
csillagok íriszéből
kicsordult könnyel,
ringatom álmaim és
mesélek,
ameddig enged ez
a drága Föld.