Drakula veszte

Árnyak lepte kastélyomban, magányosan éltem,
Az éjszaka ura voltam, ördögtől se féltem.
Drakulának hívtak hajdan, múltba veszett népek,
Frakkom kicsit ódivatú, szemfogaim épek.

Tegnap éjjel vendégem jött, arca most is rémít,
Azt mondta, az APEH küldte, és hogy átvilágít.
Közölte, hogy rádöbbentek, adót nem fizettem,
Azért jött, hogy lenyomozzon, ez lett az én vesztem.

Van Helsing, mert így nevezték, rögvest számon kérte,
Miért nincsen befizetve váram illetéke.
Utána meg leszidott, hogy négyszáz éve élek,
S nem fizettem eszjéát se, nemcsak illetéket!

Végül jött az aduásszal, sosem küldtem tébét,
Látogatóm zord szemében, nem csillogott részvét.
Közölte, hogy lefoglalja minden ingóságom,
Így rendezi felhalmozott, súlyos adósságom.

Fájó szívvel elbúcsúztam ősi kastélyomtól,
Elköszöntem külön-külön minden pókhálótól.
Zokogtak a bőregerek, a patkányok sírtak,
Ördög áldjon, drága fekhely! ‒ suttogtam a sírnak.

Most az utcán kóborolok, áldozatra lesve,
Keresek egy fiatal lányt, kinek szűz a teste.
Ösztöneim fellobbannak, a vér szava hívó,
Egyvalamit kérdeznék csak: ‒ Ki itt a vérszívó?