Drótszamár (Rögtönzések)

Nem vagyok én állat

Nem vagyok én állat,
nem ordítok nálad,
nem eszem moslékot,
bár az a szándékod,
hogy megegyem főztöd,
inkább ma én főzök,
utána pár csontot
még elropogtatok,
kérek még kis korpát,
tengerit, lucernát,
hadd lakjak jól nálad,
nem vagyok én állat!

Kánikula

Kánikula, kutya meleg,
mint egy kutya, úgy szenvedek,
ugatja a nagy bundájú,
ebem, aki kurtalábú.

A nők angyalok

A nők angyalok,
a férfiak vakok,
banyákat látnak
akik nem tréfálnak,
nem látják az angyalt,
azt hiszik, vadállat,
pedig szelíd a nő,
van nála kimenő,
elnéz száz szesztestvért,
s ha iszol, meg nem sért!

Esik az eső

Esik az eső odakinn,
nem baj, mert száraz volt minden,
kivirul a virág, fű-fa, levél,
attól lesz boldog a szívem.

Éltető eső

Sötét estén,
felhők testén
csodát látok,
élő álmok…
Dagadt formák,
egyre ontják
ég vizeit,
sós ízeit…
Szállnak egyre,
messze-messze,
permetező
áldott eső…
Kell a földnek,
szikkadt rögnek,
az éltető
égi eső…

Virágéknál

Virágéknál nagy a rumli,
elkészült a rakottkrumpli
Zimmezum, zimmezum,
recefice bum-bum-bum!

Virág Marcsa gyorsan szedett,
Puskás Gábor vele evett,
Zimmezum, zimmezum,
recefice bum-bum-bum!

Puskás Gábor a határban
megbotlott egy szalmaszálban,
Zimmezum, zimmezum,
recefice bum-bum-bum!

Bíró Marcsa is rá esett,
ott hevertek egy keveset,
Zimmezum, zimmezum,
recefice bum-bum-bum!

Felemelte Marcsát Lajos,
kinek a haja olajos,
Zimmezum, zimmezum,
recefice bum-bum-bum!

Puskás Gábort arra kérte,
hagyja békén, nem a férje,
Zimmezum, zimmezum,
recefice bum-bum-bum!

Telek a Holdon

Úgy döntöttem nem veszek
telket én a Holdon,
inkább mit ráköltenék
a zsebemben hordom.

Abból veszek jó tanyát,
pár hold földdel együtt,
ha a földön holdam van,
inkább ezzel kezdjük!

A Holdon meg földem lesz,
hány föld holdat vegyek?
Föld a holdon jó zsíros,
szántok majd eleget.

Én leszek a szent szántó
úgy hívnak majd Santo
fenn a holdon haverok,
s lesz földemen sok ló…

Gyöngyözik a szódavíz

Kell nekem egy jó patron,
szifonomba csavarom,
zúgni kezd a kezemben,
lennél -e a helyemben?
Zúzmarás lett a szifon,
meg a szénsavas patron,
nosza nyomjunk pohárba
friss szódánkból Boglárka!
Gyöngyözik a szódavíz,
oly ismerős ez az íz,
lehűtöm a torkomat,
fennhordom az orromat.

Ősz van

Ősz van ősz,
a szél bősz,
gesztenye potty,
fejemre, kopp!

Hideg ráz

Ősz kopog az ajtón,
veri az ablakot,
hosszú, görcsös keze
botot faraghatott.
Azzal ver tamtamot
deres sámándobon
hideg ráz miközben
játékát hallgatom.

Drótszamár

Rozsdás lett a drótszamaram,
okolom is ezért magam,
nem szép dolog volt az tőlem,
hogy kint hagytam az esőben.

Nem is egyszer, hanem többször,
minden évben ötvenötször,
pedig olajoztam láncát,
kentem is rá étolajkát.

Máskor meg a tűző napon
hagytam gyakran 40 fokon,
tekertem még a nagy hóban,
pedálja már elkopóban.

Nem lehet itt már mást tenni,
kellene egy újat venni,
megtekerem a biciklit,
lehagyok vele mindenkit.