Én tényleg kerestem, a hangod, a hullámok között.
Még szerencse, hogy betudtam fogni. Még szerencse, hogy van fülem.
Meghallottam. Ez alávan nyugtázva.
Bársonyosan hatott.
Átölelt. Bét nem, az is igaz. Mégszerencse,
Hisz én vagyok és a maradék; mennypokol pedig
Te.
Ettől válik "mindegyszerűvé" a halál utáni állapot.
Izzad a tenyered.
Szeretlek.
L.E.Í.R.T.A.M
suttogta a klaviatúra
(is)
8 hozzászólás
Hümm-hümm….
Továbbra is, tudod! 😉
Kini
Elmaradott vagyok koromnál fogva, de nekem ez nem annyira jött be. Attól még lehet jó is.
Fú, ez nagyon tetszik, mert eredeti, játékos és olvastatja magát és nem szokványos. De helyenként picit erőltetettnek tűnik…
Szervusztok. Nincsen eröltetett dolog. Én ekkor és itt, mikor ezt felraktam, megírtam, így éreztem, ahogy most is. További kellemes olvasást mindenkinek. Kellemes ünnepeket! Üdv: “agézagyerek”
Helyes, ez így is van jól, én is pont ezért nem tudok nagyon rímekkel írogatni, mert nem adja magát, ahogy jön, úgy írom, szabadvers foreva’!
🙂
Kini
Értem! Ez esetben bocsánat. Kellemes ünnepeket Neked is!
Ha így érzel, akkor így a jó:D
Természetesen a verset akkor írod amikor érzed is.Másként szerintem
eröltetett,mesterkélt.Nekem így tetszett.A játékos csappongást is értékelem,
smintha kisejlene a háttérből egy kis humor is.
🙂
………………………………………………….