hol lesz majd lakóhelyünk,
ha kilakoltatnak,
innen majd hová megyünk?
Ez itt a város, vagyunk lakói,
maradunk itt, maradunk,
itt maradunk.
Reggelre kelvén,
ahogy már ez itt szokás,
Kukába bújik
derékig János és Tamás,
Utcákat járunk, padokon hálunk,
de maradunk itt, maradunk,
itthon vagyunk.
Kérdésem volna,
pálinkát mérnek-e már?
Megismersz, fiam,
én voltam az orosz tanár,
itt a kabátom, forintra váltom,
de jó, hogy nyár van,
most ugyse fázom,
hát maradok.
Fáskerti elvtárs,
lépjen át, ne rúgjon fel,
arcomon boríték,
magamat így adom fel,
házakon rések, azon kilépek,
házak közt járat, azokon járok,
indulok el.
De jó, hogy most már
senki se had-köteles,
a fekete lyuk
egy nem létező égitest,
tócsák tükrében magamat nézve,
dohány-szemcsékkel zakóm zsebébe
pusztulok el.
3 hozzászólás
hûha!
aztabetyár…!
nem ismerem az eredeti számot (bocs: ki nem állhatom Cseh Tamást)
Van v.mi konkrét oka…? Azon kívül ahogy, és amit másképp láttok…?