Dylan Thomas: Ne lépj szelíden az éjszakába

ne lépj szelíden az éjszakába
izzon aggkorod ha bealkonyul
s küzdj küzdj ha eljő a fény halála

bár a bölcs tudja hogy sötét várja
szavain túl minden szikra kihunyt
nem lép szelíden az éjszakába

a jót elnyeli hullámnak árja
közben gyarlósága felszínre jut
s küzd küzd ha eljő a fény halála

a vad a Napot röptében áldva
későn érti meg olykor beborul
nem lép szelíden az éjszakába

a haldokló fátyolos látása
végét érezve újra kitisztul
s küzd küzd ha eljő a fény halála

és te atyám ki fölém tornyosulsz
átkozz vagy áldj ha tüzes könnyed hull
ne lépj szelíden az éjszakába
s küzdj küzdj ha eljő a fény halála

_____________________________

Dylan Thomas
Do not go gentle into that good night

Do not go gentle into that good night,
Old age should burn and rave at close of day;
Rage, rage against the dying of the light.

Though wise men at their end know dark is right,
Because their words had forked no lightning they
Do not go gentle into that good night.

Good men, the last wave by, crying how bright
Their frail deeds might have danced in a green bay,
Rage, rage against the dying of the light.

Wild men who caught and sang the sun in flight,
And learn, too late, they grieve it on its way,
Do not go gentle into that good night.

Grave men, near death, who see with blinding sight
Blind eyes could blaze like meteors and be gay,
Rage, rage against the dying of the light.

And you, my father, there on the sad height,
Curse, less, me now with your fierce tears, I pray.
Do not go gentle into that good night.
Rage, rage against the dying of the light.