Kedves Lívia!
____________Ím, megkezdem a szellemi tractát…
és levelemből láthatod azt is: a hekszameternél
semmi se könnyebb! (szinte magától adja a formát)
Úgy lógnak-csüngnek soraimra akasztva a szájber
verslábak, mint gyermek az anyján. Persze, a rímek
mind lemaradtak (bár azt Berzsenyi is hanyagolta);
és tudom én, hogy Arany vagy a P. Sanyi jobbra megírná!
Ámbár – köztünk szólva – azok ketten ma a földben
nyugszanak, és mi cipeljük azt, mi az ő örökük volt.
Így a kezünkben az eszmei győzelem és a dicsőség!
2010.02.06.
……………………………………………………………………………..
Kedves Poppy!
______________Remélem, már kipihented a "munkát".
Nem hiszem én, hogy más elsőre tutibbra megírná…
főleg tudva, hogy oly sok a kortárs, 'kit nem ez éltet
(így sose alkot időmértékest; ámde, ha mégis
van pár versláb, az csak a véletlennek a műve).
Persze az út rögös, és lesz néhány elfuserált sor:
felsorolás, rossz nyelvtani szerkezet és gagyi mondás…
Ám ne feledd szavaim: biz' a szikla hiába töményebb,
még a folyó vize is képes rá, hogy feleméssze…
Mert a kitartás bőséggel meghozza gyümölcsét!
2010.02.09.
2 hozzászólás
Szentanyám, ezt felraktad?! 😀 Valahol megvannak a "válaszaim" is. :)))
Üdv,
Poppy
Látod-látod… jól is jött az a gyakorlás…