lábak előtt szétszórva hevernek
képek fényesek miket jó lenne
egy levegővel elfújni
konkrét címek ajtókon kopognak
az ablakon zavarón sziszegve
útra kelésre intenek
nyomasztó lehet szédülten sajgó
unott fejjel tovább lehelt szavak
közt emelt fejjel sétálni
zubogó gyötrő hangok követnek
szétziláltan bemásznak a fejbe
innen aztán hovatovább?
illatfoszlány szálak négy irányból
rohanva cibálnak valamerre
megkéne már mozdulni
mámorító képzetek másznak be
ép elme helyébe téveszmékkel
áltatva sugallnak halált
1 hozzászólás
Komoly vers. És remek. Ahogy a gondolatfonatot viszed a szavakkal…nagyon a helyén van a mű. Gratulálok hozzá!
Üdv.:
Serafis